Februárban Eszti barátnőm küldött egy linket a Bátor Táborról. Április 30-án 15 x 60 km születésnapi futás. Azt mondta, ez pont nekem való. Nem volt ellenvetésem, így írtam a Tábornak, hogy szívesen lennék én is jótékony futó ezen alkalom apropóján. Idén terv volt az ultra, és ha ez nem is az az igazi 100-200 km-es verseny, de egy félmaratonnal már mindenképp több, mint az eddigi leghosszabb futásom, úgy gondoltam hát, ennél jobb alkalom sosem lesz. Amikor jelentkeztem, csak nagyjából sejtetettem, hogy mi is vár majd rám. A Bátor Táborról tudni kell, hogy krónikus, súlyos beteg gyermekek élményterápiás táboroztatásával foglalkoznak, alapítványként működnek, így különböző sporteseményeken azzal szereznek támogatást, hogy azok, akik jótékony sportolónak jelentkeznek, vállalják, hogy adományokat gyűjtenek a tábor számára. Erre az alkalomra 15 fő jelentkezését várták, és legnagyobb meglepetésemre bekerültem a csapatba. A célösszegem 150.000 ft volt. És mondhatnám, hogy innen már...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.... Sokat gondolkodom futás, edzés közben, nagyon jókat is szoktam magamon kuncogni, milyen lenne kívülről látni, melyik jó zene illene a következő kilométerek alá stb... Ilyenkor nem tudom megörökíteni a gondolatokat, de utána nagyon jól tud esni.