Gondolkodom egy ideje, mert nem vagyok jól. Volt egy köhögős lázas betegség, előtte fülfájós, mellette fájt a bokám és mindent megpecsételt a végkimerülés. Ez odáig fajult, hogy a hétvégi melóban 3 edzés megtartása után 3 órát aludtam nap közben. A január- február jól alakult, 360 km, volt benne maraton fölötti edzés, 20, 30 km-ek, szóval haladtam. Aztán jött a március és a nyigok, 100 km, és pocsék állapot. A bokám gatter, lazán megy a futás, de ez nem az, aminek lennie kellene, érzem. Ezzel egy ütemben elkezdett frusztrálni az UB. Mert nem tudom azt csinálni, amit kellene és ez még inkább lehúz. Kötelezőnek érzem a futást, de egyébként sem tudok kimenni, mert nem akarok nagyobb bajt csinálni. Ha a saját vendégem lennék, elmondanám magamnak, hogy így nincs értelme, hogy nagyobb bajt csinálhatok, mint amit most gondolok. Ezen agyalok két hete. Debrecenben 30 km után kezdett fájni úgy igazán, de jobban bosszantott, ami a vége után pár órával zajlott bokatájon. Az ágyról...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.... Sokat gondolkodom futás, edzés közben, nagyon jókat is szoktam magamon kuncogni, milyen lenne kívülről látni, melyik jó zene illene a következő kilométerek alá stb... Ilyenkor nem tudom megörökíteni a gondolatokat, de utána nagyon jól tud esni.