Korkiki

Történt egyszer-ma- hogy úgy gondoltam, kimegyek már egy kicsit terepre.  Nem messzire, csak az Egerlátó felé, jutok, ameddig jutok. Fáj a hátam, tiszta pszichoszomatika, hátha kirázom belőle. Mentem, mendegéltem, mikor is vad kutyaugatásra lettem figyelmes. Ez nálam azért vörös posztó, mert az elmúlt években többször volt szerencsém kutyák elől menekülni. Ma nem nagyon volt kedvem ehhez, így döntöttem; nagyon gyorsan futok továb, hogy utol ne érjenek. A csel sikeres volt, bár 30 perc igen magas pulzusértékkel történő futás kellett hozzá. Nem a tempó miatt kivételesen. Szóval mentem, aztán mivel már nyugodt voltam, elindultam számomra ismeretlen utamon Almár felé. Végig a piroson. Nem ügy. Aztán ismét jöttek hangok, zörgések, majd ahogy oldalra néztem, nem akartam elképzelni, mekkora állat csinálhat ekkora hancsolást, illetve túrást. Szóval haladtam sebesen tovább.  Gondolataimban közben a nem vagy te normális, csak egyszer érj haza, valamint a minek jöttél, és a nem ...

Tortúra 65 Már az indulás is az, mert 3:30-kor csörög az óra. Gyors kipattanás, majd indulás a Minarethez, onnan irány Miskolc! Anita foglalt helyet, így a jó buszon volt jó helyem. Érkezés, kígyózó sorok, majd 6:40-kor indulás. Kellemes emelkedők, lejtők, néhol futhatók, de már ekkor brutal sár.  Aztán jöttek a kaptatók, és a hó. Gyönyörű erdei táj, mint egy varázsvilág. Itt-ott fenyő lugasok alatt haladt a szűk ösvény, máshol hatalmas fenyők mellettt vezetett az út. Lassan felértünk Bükkszentkeresztre. 2 éve itt csúszva értem be a faluba, most havon lehetett futni. A faluházban gyorsan pecsételtem, majd indulás tovább. A faluból kiérve rájöttem, hogy a sárnak vannak fokozatai. Van az a sár, amit nyáron kikerül az ember, itt örömmel menne arra, van a bosszantó, jaj, ott van, de nagy, és van az, amit Dumbo egész éves terméséből kentek rá a hegyre. Na, nekem ilyenbe sikerült belelépnem úgy bokáig. Majd nem sokkal később egy jeges pocsolyába a másik lábammal. És innent...

Ha nyíg van, futni kell. Meg bejárni a világot és ha lehet,  kettőt együtt. Így találtam meg a váci Mikulásfutást, és nem kellett sokáig gondolkodnom, neveztem. Szeretem Vácot, bár még sosem jártam itt de sok kedves ismerősöm van még a suliból.  Egész évben az 1:45 alatti félmaratont hajtottam  de mindig lecsúsztam, volt, hogy 6 mppel, de akkor is. Valahogy az elejét elpimpikéztem mindig, aztán csak rohantam, de már hiába. Ez volt az utolsó idei esélyem, és bár a hideg, illetve a 22 km-es táv (szerencsére pont 21, 1 lett) nem sok jóval kecsegtetett, azért úgy voltam vele: ami a csövön kifér!  Jó lábbal keltem, már Pestről indulva korán sem kellett ébredni. Bemelegítés, kicsi nézelődés az ismeretlen helyi arcok között, aztán GO! Az első km-en minden látható lányt utólértem, ami  azért lényeges: 1. mert volt miért futni, védeni kellett a pozíciót 2. volt egy villám, akit nem is láthattam, annyira előttem ment 😁 Éreztem, hogy ez most nagyon megy, 5 pe...

Idén harmadjára jöttem a Balatonhoz, kettő futi, egy bicikli. Mindig csodás! Pénteken fogorvossal indítottam, azt mondta szépek, de most 2 hétig semmi fehéret. Huhh, jó, nem gond, irány a Balcsi! Füreden él barátnőm, így futás, barátnőzés, csevegés volt a program.  Este lementünk a partra, csak sejteni lehetett, hogy ott a tó... nem lepett volna meg, ha a Fekete Gyöngy kibukik a ködből, de sajnos Sparrow kapitány nem szállt ma partra. Kis kitérő: cukrászda: fehér forró csoki, mit tehetek a tetejére-kérdi a pincér. Mondom mindegy, csak fehér legyen. Kaján vigyor, én: mármint... ahh, már mindegy. A fogam fehér a fejem vörös ebben a pillanatban... ;) Futás indul, szombat délben. Sokan kérdezték mostanában, hogy a félmaraton ... mi az már neked, de ehhez egy olyan példát kerestem, hogy palacsinta. Mondjuk egyszer megeszel 100 db-t. Aztán csak mindig 1-2 db az adag. Aztán megint meg kell enned mondjuk 30-at. Attól az még ugyanúgy 30 palacsinta, és bármilyen finom is, le kell ...

"Csörög a vekker", 5 óra, indulás, valami ázik, az összes ruhám vizes, még jó, hogy észrevettem, majd délután foglalkozom vele. 6 óra, jön  Dávid , köszi! Indulás, 12 perc motiváció, "Egy hálás szív", érkezés, szokásos rituálé. Találkozás,  Eszti  lelkes, én is, a könyvet majd, ha beértünk. Rajt. Tömeg, de jó hangulat. Visz, repít, szeretem. Joseph egy italian go proval, majd én vagyok az "utolsó mohi kán", Erzsébet tér, óriáskerék, szemben a sikló, gondolatok, de jó is itt, szeretem. Mosoly a fejen. Ne gondolkodj ennyit, "előre bolondok, őrültek, győzni kellene a ..." nem a népünknek, de gyerünk. Lánchíd, cuki emberek, lelkesedés, fotó-mosoly, most őszinte, szeretem. Mennyit futok... mindegy, ez most jó nekem, nem lesz PB, akkor legalább nagyon jó legyen. Várkert, alagút, szemből jönnek a hídon, hihetetlenül sokan, csodás. Rakpart, csak menj, majd visszafordít, csak menj, "wake me up", kelek már, Szabadság. Híd, még mindig rakp...

Egy tekerés története Szombaton délután, Siófok-Balatonkenese 20 km, magaspart. Épp csak indul a túra, bemelegítés, ráhangolódás, hogy igen, ez már az! A Balaton. Amiben sosem lehet csalódni, mert bármi is történjen, ránézel, és megnyugszol. Este dübörög valami disco hajó, valahol távol a Strandfeszt egyenletes moraja... érdekes kontrasztot ad Tabáni István Fényév távolságával. Azt közelebb  érzem. Már látni a Göncölt... Aztán este lett és reggel, második nap. 6-os ébresztő, napkelte a magasparton, lassú nézelődő, ismerkedő futás. Meseszép! És indulás, és Balatonfüred, ahol volt VB, most van bontás, nem sok időzés, aztán Tihany! Ami szép, szebb, a legszebb! És suhanás le, és Badacsony. Mediterrán terasz, és vihar, villám, szél. Egy másik arc. Aztán este lett és reggel, harmadik nap. Napkeltére kerítés mászáson át vezető út. Megéri. Akkor bukkan ki, mikor a stég végére érek. Ma nekem kelt fel. Aztan fel, feljebb, vár a Badacsony, és magasból szép, és tanúk a hegyek. ...

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...

40- 21- 2:08-100 (Nem, ezek nem méretek  ;)  ) Azt tudtam, hogy meleg van, és ezzel nincs is baj, nyár van, ez a dolga. Azonban sokszor megfogalmazódott bennem, hogy normális-e az ember, ha 40 fokban versenyezni megy. Az igazat megvallva, vártam nagyon a mai versenyt, mert tavaly kimaradt, és azóta megszépültek a 2 éves emlékek, hogy akkor is öngyulladtam... 21 km, túlélésre játszunk (jó, ezt én sem hittem el.) Már az első 3 km-en van a pályán egy bitang emelkedő a napon, majd kellemes aszfalt árnyékban. De jó, nem lesz itt gáz. Aztán ahogy a 9km-es távon futók eltűntek, kiértem a napra, és rájöttem, hogy se előttem se mögöttem senki kb. 1 km-re. Na, ez sem célfotós lesz... Aztán jött a tűzőnapon 5 km. Felfelé. Itt erősen megkérdőjeleztem az ép elmém, de a rajtszámom 100 volt, szóval senki nem mondhatja, hogy nem vagyok 100-as (haha).  ;) Visszaérve Bogácsra egyre vadabb monológokat toltam, majd amikor egy murvás napos emelkedőre értem, bevallom, csúnyákat is mondtam....

(K.D. és V.D. után szabadon) Ritka pillanat az, amikor úgy érzem, ki kell mennem a városból futni, de a nagy meleg és néhány motiváló terepre futkosó ember arra ösztönzött, most menni kell!  Kimentem hát Felsőtárkányba a Varró-házig, letettem a kocsit, és a kezemre rajzolt pontos (!) útvonalterv alapján elkezdtem futni. Úgy 25 métert, mert rájöttem, nem arra akarok  menni. Elindultam hát egy jelöletlen úton valahová valamerre. A lényeg az volt, hogy ne legyen benne még csak kavics sem, csak az anyaföld. Egy darabon zenével futottam, aztán úgy döntöttem, nem kell ez nekem, innentől vált izgalmassá a kaland. Mert meg-megrezzent mellettem az avar, én meg vártam, hogy egy grizli, de minimum egy szarvasbika pattan elő, azonban rá kellett jönnöm, hogy ezek gyíkok, maximum verebek, és nem tűnnek túl veszélyesnek. Persze elővettem a speckó sípom a táskából, ki tudja mikor támad nekem egy vérengző vérnyúl.... Szóval ilyen gondolatokkal haladtam felfelé a Nemtudommilyen hegyre, kb. o...

Kaptam egy kérdést: mi számomra a sport, miért foglalkozom vele, mi célom van vele. Néha jó leülni, átgondolni, hol is tartunk, honnan indultunk. Ez következik most.  Ha a kezdeteket nézem, akkor talán az ovitorna volt az első, ami nem igazán jött be. Aztán általánosban az első egyesemet ugrókötelezésből kaptam, talán labdapattogtatásból négyest. Ha futottam, az az osztály számára a humorperceket  jelentette. Így kezdtem kosarazni (mint az osztály legalacsonyabb tagja), majd kézilabdázni. Az edzőm – egyben történelemtanárom, a mai napig nagyon tisztelem, szeretem – egy iskolai műsor után azt mondta, jobb az, ha énekelek, de látja, hogy lelkes vagyok. Mit mondhatnék hat év kézilabda után… igaza volt.  :) Közben lovagoltam, télen síeltem, sokat túráztam, de hogy őszinte legyek sosem gondoltam azt, hogy a sporttal kapcsolatban bármi dolgom is lenne. Aztán a bölcsészkarra kerültem, ahol az volt a legnagyobb mozgás, hogy felsétáltam a lépcsőn. A hétvégi aktív pihenés megvol...

A beszámoló Szombaton megtörtént, amivel már hetek óta borzoltam a kedélyeket; elérkezett az Ultra Tisza-tó, azaz UTT-111 napja. Ami a dologhoz tartozik, eddig a leghosszabb megtett távom 65 km volt, szóval igen méretes ugrásra készültem táv tekintetében.  Minden versenyre úgy nevezek, hogy látom magam a célban, tudom, hogy megcsinálom. Nincs kérdés, nincs mi lesz, ha nem megy, vagy vajon hogy tudom majd megcsinálni. Megy és kész, tudom, hogy meglesz. Most sem volt ez másként, és az igazat megvallva, kellett is a fejem a teljesítéshez.  Pénteken már megérkeztünk apukámmal. Készülődés, rajtcsomag átvétel, megnyitó... és szembesülés azzal, hogy kikkel futok együtt szombaton. UB, Spartathlon, 12, 24 órás versenyek. Na anyus kötheted fel a gatyádat.  Szombat reggelre felkötöttem. Reggel megérkezett  Zoltán , aki egész napon keresztül biciklivel kísért, és nem mellesleg tartotta bennem a lelket.  7-kor rajt. A taktika egyszerű volt; lassú kezdés után egyenlete...

A mai futás úgy kezdődött, hogy tegnap késve értem a helyszínre, így a rajtcsomag átvétel helyett a városligeti kondipark felé vettem az irányt. Keringtem egy darabig- illik-e rózsaszín topban csimpaszkodni, aztán úgy gondoltam, hogyne illene, szóval örömömre edzettem egy jót. Aztán irany Rékáékhoz, sok kaja, alvás. Reggel 5-kor kelés, izgalom, és lelkes készülődés következett.  Nem volt különöse bb elvárásom magammal szemben, a lényeg annyi volt, hogy melegben fussak, versenyen, készülve az UTT-re. Az első pár kilométeren el is engedtem magam, gondoltam, nem sietünk sehová, 3 körös a verseny, nem is szeretem az ilyet, de azért a hangulat jó. 6 km-nél fél 9 körül három, az éjszakáját hosszúra nyújtó illuminált srác ült a pálya közepén, nem nagyon értették, mi folyik itt, fejükre tettek egy-egy bóját, és varázslónak képzelték magukat. Már ekkor tudtam, hogy jó döntés volt zene nélkül futni.  :) Közeledve az első kör végéhez, hallom a speekert; gyertek, meglehet 1:45-ön belül...

A mai verseny nem indult zökkenőmentesen, a kivel megyek, mikor megyek, csak reggel 7 körül vált véglegessé, Kuzman Kriszti   szuper futónagykövet. mindent megold!  :) Érkezés, fotózkodás, melegítés, ahogy kell, lágy szellő fújdogált, gondoltuk, az majd milyen jó lesz... Aztán rajt. Első sorból, mint a profik... 4:40- es kezdésnek viszont nem lehet jó vége (nálam), úgyhogy gyorsan vissza is vettem, és a táv  egészén tudtam tartani az 5:15-5:30 közötti tempót. Az izgalmak kb 18 km után jelentkeztek, vártam a frissítést. Nagyon, kb. mint sivatagban a teve, tudtam volna inni, viszont az 9 km-en keresztül nem volt. Jelzem k... meleg, szellő semmi, szóval mit lehet tenni, egy biciklis nénitől kértem, aki volt olyan rendes, és egy üveget a markomba nyomott. Hálás köszönet érte! Majd az üveget kb 200 m múlva tovább is adtam, mert akit beértem szintén vattát köpött, akkor már neki jobban kellett. A néni 2 életet mentett. Azért nem mondom, hogy nem gondoltam közben az UTT...

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...