Korkiki

A beszámoló Szombaton megtörtént, amivel már hetek óta borzoltam a kedélyeket; elérkezett az Ultra Tisza-tó, azaz UTT-111 napja. Ami a dologhoz tartozik, eddig a leghosszabb megtett távom 65 km volt, szóval igen méretes ugrásra készültem táv tekintetében.  Minden versenyre úgy nevezek, hogy látom magam a célban, tudom, hogy megcsinálom. Nincs kérdés, nincs mi lesz, ha nem megy, vagy vajon hogy tudom majd megcsinálni. Megy és kész, tudom, hogy meglesz. Most sem volt ez másként, és az igazat megvallva, kellett is a fejem a teljesítéshez.  Pénteken már megérkeztünk apukámmal. Készülődés, rajtcsomag átvétel, megnyitó... és szembesülés azzal, hogy kikkel futok együtt szombaton. UB, Spartathlon, 12, 24 órás versenyek. Na anyus kötheted fel a gatyádat.  Szombat reggelre felkötöttem. Reggel megérkezett  Zoltán , aki egész napon keresztül biciklivel kísért, és nem mellesleg tartotta bennem a lelket.  7-kor rajt. A taktika egyszerű volt; lassú kezdés után egyenlete...