Majus 1. Végre egy nap, amikor tudtam, hogy semmi program, csak a pihi és a futás. Először Sirok volt tervben, aztán valahogy Szarvaskő felé húzott most a szívem. Az idő persze gatyarohasztó már most, szinte láttam, hogy augusztusban a Cserépi trappen sírni fogok :D Az erdő mesés. Zöld, zsenge, tele virággal, pillangóval, nyuszikával, erdei manókával... Na, ja! Szóval a miért fuss és ne fuss kérdés ilyenkor válik izgalmassá. Mert felfelé a réten a tűző napon igényelnéd a sétát és a vizet, de a legyek, dongók, apró kis idegesítő ízeltlábúak abban a szempillantásban jönnek, és feltétlenül úgy érzik, valamelyik testnyílásodbam tanyát kellene verni. Innentől vagy futsz, vagy prüszkölsz. Micsoda külső- belső motiváció ez egyszerre! ;) Szóval irány a Vodafon-kilátó. Erre még nem ia voltam a kilátónál, csak az Egerlátóig szoktam menni, majd le Bakta- Sirok felé. Nagyon tetszett az út felfelé, a kilátás meg mindent visz! Hihetetlen, hogy attól az úttól, amit ezerszer megtettem...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.... Sokat gondolkodom futás, edzés közben, nagyon jókat is szoktam magamon kuncogni, milyen lenne kívülről látni, melyik jó zene illene a következő kilométerek alá stb... Ilyenkor nem tudom megörökíteni a gondolatokat, de utána nagyon jól tud esni.