Korkiki

Ez egy más jellegű történet lesz, futás közben mindenféle elmélkedés belefér. Még egy mese is. Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl élt egy királylány. Nagyon vidám, boldog lány volt, mindig nevetett, és mindenki mást is jókedvre derített maga körül. Mint minden királylányt, őt is nagyon szerették a palotában, féltették, óvták, és tanítgatták, ha nagy lány lesz, neki is, mint minden rendes, elhivatott királylánynak, választania kell egy békát, meg kell őt csókolnia, aztán boldogan kell vele élni, míg meg nem hal, A lányka hitte is nem is, de várta, hogy végre elindulhasson a béka keresésére. Nagyon nehezen szánta rá magát, mert tudta, jó dolga van a palotában, és ki tudja, mi vár rá kint, félt is, hogy talál-e egyáltalán egy darab békát is, de csak elindult. Ment mendegélt, erdőkön, mezőkön, vadregényes tájakon át, hogy megtalálja a békát. Mert az ugye csak a mesében ül a kút káváján a palotakertben.  Ahogy haladt előre az úton, rájött, hogy lépten-nyomo...

Rengetegféle verseny van és sosem lehet tudni, mit tanulhatunk belőle. Rettentő izgalmas hétvégének néztem elébe, de még közel sincs vége. A mai terv munka, majd Pest Vivicitta 7 km, majd koncert volt. Pipa ✔ Holnap félmaraton. YES!!! :) A Vivicitta 7 km-es távja sosem vonzott igazán, de most más volt a helyzet, mert volt tanítványokkal szerveződtünk. Először 8, majd 6, 4, végül 3, a mai napra egy szem gyermek maradt, aki futott és egy, aki betegen, igazoltan szurkolta végig a délutánt. Nem voltam még rövid távon tömegrendezvényen és az első pár 100 méter után szidtam is magam, hogy ilyet soha többet, de csak magamban, mert mellettem ott futott  Virág, aki tudtam, hogy biztatásra vágyik majd. Sosem futottam még ennyire  mezőny végén, így fogalmam sem volt arról, mi történik ott. Virág nem futott még ennyit soha, a buli kedvéért nevezett, szerencsétlenségére velem kellett beérnie. Szóval néztem a tömeget, az embereket, a mozgásokat, és éreztem, hogy ez most v...

Minden út Rómába vezet. De mi van akkor, ha már itt vagy. Itt minden út vezet mindenhová! Decemberben találtam ki, hogy maratont akarok itt futni. 30 évesen mi egyéb kívánságom lehet? A tavaszi szünetre esik, így nincs visszatartó erő. Előtte városnézés, ami kell. Erről is pár szót. Csodaszép. Annyi érték, ami nem is tudom, hogy fér el egy városban. Ami máshol központi helyen lenne, itt már fel sem tűnik, ha nem figyelsz. Ha eltévednél, akkor is olyan helyre bukkansz, ami legalább 2000 éves és egy kincs. Ugyanakkor rengeteg a szemét, de tényleg! Nagyon sok. Szemetes sehol, a buszon simán aládnyúlnak, escort fiú kínálja magát a főtéren, ha mélyebben szívod be a levegőt, tuti valami egzotikus betegséget kapsz. Lazán rád köhögnek, előtted köpnek úgy jó mélyről, és ha ellopnák a táskád, másnap meg is veheted, ami a tiéd. Természetesen ezek nem Cesar egyenesági leszármazottai... ;) Szóval nagyon kettős az érzés, a pozitív benyomás több. Azért legközelebb Pisánál délebre nem megye...

Gondolkodom egy ideje, mert nem vagyok jól. Volt egy köhögős lázas betegség, előtte fülfájós, mellette fájt a bokám és mindent megpecsételt a végkimerülés. Ez odáig fajult, hogy a hétvégi melóban 3 edzés megtartása után 3 órát aludtam nap közben. A január- február jól alakult, 360 km, volt benne maraton fölötti edzés, 20, 30 km-ek, szóval haladtam. Aztán jött a március és a nyigok, 100 km, és pocsék állapot. A bokám gatter, lazán megy a futás, de ez nem az, aminek lennie kellene, érzem.  Ezzel egy ütemben elkezdett frusztrálni az UB. Mert nem tudom azt csinálni, amit kellene és ez még inkább lehúz. Kötelezőnek érzem a futást, de egyébként sem tudok kimenni, mert nem akarok nagyobb bajt csinálni. Ha a saját vendégem lennék, elmondanám magamnak, hogy így nincs értelme, hogy nagyobb bajt csinálhatok, mint amit most gondolok. Ezen agyalok két hete. Debrecenben 30 km után kezdett fájni úgy igazán, de jobban bosszantott, ami a vége után pár órával zajlott bokatájon. Az ágyról...