Korkiki

Történt egyszer-ma- hogy úgy gondoltam, kimegyek már egy kicsit terepre.  Nem messzire, csak az Egerlátó felé, jutok, ameddig jutok. Fáj a hátam, tiszta pszichoszomatika, hátha kirázom belőle. Mentem, mendegéltem, mikor is vad kutyaugatásra lettem figyelmes. Ez nálam azért vörös posztó, mert az elmúlt években többször volt szerencsém kutyák elől menekülni. Ma nem nagyon volt kedvem ehhez, így döntöttem; nagyon gyorsan futok továb, hogy utol ne érjenek. A csel sikeres volt, bár 30 perc igen magas pulzusértékkel történő futás kellett hozzá. Nem a tempó miatt kivételesen. Szóval mentem, aztán mivel már nyugodt voltam, elindultam számomra ismeretlen utamon Almár felé. Végig a piroson. Nem ügy. Aztán ismét jöttek hangok, zörgések, majd ahogy oldalra néztem, nem akartam elképzelni, mekkora állat csinálhat ekkora hancsolást, illetve túrást. Szóval haladtam sebesen tovább.  Gondolataimban közben a nem vagy te normális, csak egyszer érj haza, valamint a minek jöttél, és a nem ...

Tortúra 65 Már az indulás is az, mert 3:30-kor csörög az óra. Gyors kipattanás, majd indulás a Minarethez, onnan irány Miskolc! Anita foglalt helyet, így a jó buszon volt jó helyem. Érkezés, kígyózó sorok, majd 6:40-kor indulás. Kellemes emelkedők, lejtők, néhol futhatók, de már ekkor brutal sár.  Aztán jöttek a kaptatók, és a hó. Gyönyörű erdei táj, mint egy varázsvilág. Itt-ott fenyő lugasok alatt haladt a szűk ösvény, máshol hatalmas fenyők mellettt vezetett az út. Lassan felértünk Bükkszentkeresztre. 2 éve itt csúszva értem be a faluba, most havon lehetett futni. A faluházban gyorsan pecsételtem, majd indulás tovább. A faluból kiérve rájöttem, hogy a sárnak vannak fokozatai. Van az a sár, amit nyáron kikerül az ember, itt örömmel menne arra, van a bosszantó, jaj, ott van, de nagy, és van az, amit Dumbo egész éves terméséből kentek rá a hegyre. Na, nekem ilyenbe sikerült belelépnem úgy bokáig. Majd nem sokkal később egy jeges pocsolyába a másik lábammal. És innent...

Ha nyíg van, futni kell. Meg bejárni a világot és ha lehet,  kettőt együtt. Így találtam meg a váci Mikulásfutást, és nem kellett sokáig gondolkodnom, neveztem. Szeretem Vácot, bár még sosem jártam itt de sok kedves ismerősöm van még a suliból.  Egész évben az 1:45 alatti félmaratont hajtottam  de mindig lecsúsztam, volt, hogy 6 mppel, de akkor is. Valahogy az elejét elpimpikéztem mindig, aztán csak rohantam, de már hiába. Ez volt az utolsó idei esélyem, és bár a hideg, illetve a 22 km-es táv (szerencsére pont 21, 1 lett) nem sok jóval kecsegtetett, azért úgy voltam vele: ami a csövön kifér!  Jó lábbal keltem, már Pestről indulva korán sem kellett ébredni. Bemelegítés, kicsi nézelődés az ismeretlen helyi arcok között, aztán GO! Az első km-en minden látható lányt utólértem, ami  azért lényeges: 1. mert volt miért futni, védeni kellett a pozíciót 2. volt egy villám, akit nem is láthattam, annyira előttem ment 😁 Éreztem, hogy ez most nagyon megy, 5 pe...