A mai futás úgy kezdődött, hogy tegnap késve értem a helyszínre, így a rajtcsomag átvétel helyett a városligeti kondipark felé vettem az irányt. Keringtem egy darabig- illik-e rózsaszín topban csimpaszkodni, aztán úgy gondoltam, hogyne illene, szóval örömömre edzettem egy jót. Aztán irany Rékáékhoz, sok kaja, alvás. Reggel 5-kor kelés, izgalom, és lelkes készülődés következett. Nem volt különöse bb elvárásom magammal szemben, a lényeg annyi volt, hogy melegben fussak, versenyen, készülve az UTT-re. Az első pár kilométeren el is engedtem magam, gondoltam, nem sietünk sehová, 3 körös a verseny, nem is szeretem az ilyet, de azért a hangulat jó. 6 km-nél fél 9 körül három, az éjszakáját hosszúra nyújtó illuminált srác ült a pálya közepén, nem nagyon értették, mi folyik itt, fejükre tettek egy-egy bóját, és varázslónak képzelték magukat. Már ekkor tudtam, hogy jó döntés volt zene nélkül futni. :) Közeledve az első kör végéhez, hallom a speekert; gyertek, meglehet 1:45-ön belül...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.... Sokat gondolkodom futás, edzés közben, nagyon jókat is szoktam magamon kuncogni, milyen lenne kívülről látni, melyik jó zene illene a következő kilométerek alá stb... Ilyenkor nem tudom megörökíteni a gondolatokat, de utána nagyon jól tud esni.