Idén harmadjára jöttem a Balatonhoz, kettő futi, egy bicikli. Mindig csodás! Pénteken fogorvossal indítottam, azt mondta szépek, de most 2 hétig semmi fehéret. Huhh, jó, nem gond, irány a Balcsi! Füreden él barátnőm, így futás, barátnőzés, csevegés volt a program. Este lementünk a partra, csak sejteni lehetett, hogy ott a tó... nem lepett volna meg, ha a Fekete Gyöngy kibukik a ködből, de sajnos Sparrow kapitány nem szállt ma partra. Kis kitérő: cukrászda: fehér forró csoki, mit tehetek a tetejére-kérdi a pincér. Mondom mindegy, csak fehér legyen. Kaján vigyor, én: mármint... ahh, már mindegy. A fogam fehér a fejem vörös ebben a pillanatban... ;) Futás indul, szombat délben. Sokan kérdezték mostanában, hogy a félmaraton ... mi az már neked, de ehhez egy olyan példát kerestem, hogy palacsinta. Mondjuk egyszer megeszel 100 db-t. Aztán csak mindig 1-2 db az adag. Aztán megint meg kell enned mondjuk 30-at. Attól az még ugyanúgy 30 palacsinta, és bármilyen finom is, le kell ...
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.... Sokat gondolkodom futás, edzés közben, nagyon jókat is szoktam magamon kuncogni, milyen lenne kívülről látni, melyik jó zene illene a következő kilométerek alá stb... Ilyenkor nem tudom megörökíteni a gondolatokat, de utána nagyon jól tud esni.