Korkiki

Történt egyszer, hogy véletlenül felszabadult egy délutánom. Mit lehetne tenni a felszabadult 4 órában? Gondoltam elmegyek futni egy hosszabbat. 28 km hiányzik a 200-hoz a hónapban, ami nálam egyéni rekord, szóval a cél adott. Az idő több, mint ragyogó, igazi hihetetlenül tavaszi. Az illatok, a fény, minden. A szél miatt azért vettem egy mellényt, sapkát, csősálat. Ekkor még nem tudtam, hogy hasznos lesz... Felvettem a kulacsom, benne 3 dl ízesítetlen finom tea, telefon, kulcs, indulás. Már ekkor motoszkált a gondolat, hogy kellene még valami energia, vagy pár száz forint, de minek, nem megyek messzire. És igen, itt volt az első hiba. Tudtam, hogy terepen a 28, az minimum 3 óra, de nem megyek messzire. Hülyelyány! Szóval elindultam a Ráchegyi szőlő felé az Egerlátó irányába. Tényleg gyönyörű volt minden, bár a sár azért annyira nem könnyítette meg a menetet. Volt, hogy 1,5 kg/cipő bokasúllyal caplattam, de ez annyira azért nem volt zavaró. Mentem, mendegéltem, gondolkodtam, mer...

Vannak napok, amik megmutatják, hogy érdemes élni. A mai ilyen volt. Már tegnap este kezdődött egy nagyon furcsa kéréssel,ami váratlanul ért, de nagyon jól esett, mert bizalmat kaptam szakmailag valakitől, akinek a véleménye nagyon fontos. Munkára fel! - gondoltam, amikor álomra hajtottam a fejem.  Aztán reggel ébredés, futás nélkül, mert úgy gondoltam, az most délután jobb lenne. Szóval ágyban fekve egy órás tervezgetés, álmodozás, a gondolatok csak úgy kergették egymást. Iskola, tele megoldandó feladatokkal, kellemes és kellemetlen pillanatok, megnyíló gyerekek, akik a boldogságukról, örömeikről beszélhettek. Olyan jó, amikor bele lehet építeni a tanórába az ilyen beszélgetéseket! Aztán hullámvölgy, elkapott egy furcsa gondolat, amitől tudtam, hogy azonnal meg kell szabadulnom. Menekültem hazafelé és alig vártam, hogy futócipőt húzhassak.  Ragyogóan sütött a nap, szinte repültem. 5 métereket, mert telefonhívások követték egymást. Nem szoktam felvenni, de ezeket a híváso...

Mi jut eszedbe? - szól Somló Tamástól hazafelé a pályán. Az jutott eszembe, hogy tök jó, hogy ma futottam egyet a Zúzmarán. Mindig érdekelt a Kincsem park, de mivel nem vagyok az a megrögzött lovira járó, nem nagyon jártam még erre. A rajt a Hungexpo egyik pavilonjában volt, kellemes meleg bent. Ami azért fontos, mert kint hideg és hó. (Kis kitérő: Tavaly pont ilyenkor esett le, akkor este 10-kor botorkáltam a pályán, most azért több eszem volt, feljöttem már tegnap délelőtt.  Szombaton megvolt a cipővásárlás, aztán avatás a Margit-szigeten, szóval öröm és jókedv! ) Vasárnap. Időben érkeztem, lecuccolás, fotózkodás, puszik-pacsik, melegítés, aztan GO! A hány réteget kellene magamon hagynom, hogy ne fagyjon be a nemesebbik részem, de feltétlen ne is kapjak hőgutát kérdés volt a legizgalmasabb; meglepő módon sikerült eltalálni.   Körözés, majd végre a lóversenypálya! Nagyon tetszett a latyakkal és a néhány tankként közlekedő futótárssal együtt is. Csak úgy vágtat...

Történt egyszer, hogy öregtanárnéni elvitt Várkútra hegyifutni. Valamikor 4 éve lehetett. A versenyt ott szerettem, de valahogy nem az én pályám volt. A múlthéten jártam arra, most sem lenne az. Aztán átköltöztették a versenyt a hegy másik oldalára, és én nem tudtam menni, mert okosítani kellett a fejem. Aztán teltek múltak a hónapok, és konstatálnom kellett, hogy ismét itt a 3 fordulós kupa, aztán hogy a manóba, mindhárom hétvégém szabad. Na akkor ez már így is marad - gondoltam. Az első forduló decemberben volt, pont, mikor leesett az első hó. Csúszka, hideg, de azért elég jól ment a dolog, nagyon tetszett az új pálya, meg úgy nagyjából minden.Érkezés után hatalmába kerített az az érzés, hogy itthon vagyok. Jó közösség sok, egyre több futó ismerős - haha, egyre több ismerős arc, egyre otthonosabb minden.  Ma volt a második menet; ragyogó napsütés, kellemes meleg, és rekordszámú futó. 170-en indultunk különböző távokon. Tök jó, hogy kinőtte magát a verseny. Nagyon szerethető....