Ugrás a fő tartalomra

Balaton, Balaton, te csodás! Avagy névnapi futás és felüdülés


Idén harmadjára jöttem a Balatonhoz, kettő futi, egy bicikli. Mindig csodás!
Pénteken fogorvossal indítottam, azt mondta szépek, de most 2 hétig semmi fehéret. Huhh, jó, nem gond, irány a Balcsi! Füreden él barátnőm, így futás, barátnőzés, csevegés volt a program.  Este lementünk a partra, csak sejteni lehetett, hogy ott a tó... nem lepett volna meg, ha a Fekete Gyöngy kibukik a ködből, de sajnos Sparrow kapitány nem szállt ma partra.
Kis kitérő: cukrászda: fehér forró csoki, mit tehetek a tetejére-kérdi a pincér. Mondom mindegy, csak fehér legyen. Kaján vigyor, én: mármint... ahh, már mindegy. A fogam fehér a fejem vörös ebben a pillanatban... ;)
Futás indul, szombat délben.
Sokan kérdezték mostanában, hogy a félmaraton ... mi az már neked, de ehhez egy olyan példát kerestem, hogy palacsinta. Mondjuk egyszer megeszel 100 db-t. Aztán csak mindig 1-2 db az adag. Aztán megint meg kell enned mondjuk 30-at. Attól az még ugyanúgy 30 palacsinta, és bármilyen finom is, le kell gyűrni, és lehet, hogy néha a 15. sem esik már jól. Szóval értitek na. Ez így sem piskóta! ;)
Érkezés Siófokra. Találkozás Esztivel és Évivel! Szokásos pörgős készülődés. A rajtot még  a Toi toinál hallgattuk, de a második hullámmal már ment a rajt.
Rettentő bemelegedve ment így az eleje, de aztán elkaptam a ritmust. Úgy gondoltam, nem kell itt kifutni a világból, de azért haladjunk valamennyire. 5 20-5 30-as ezrek, kényelmes vigyorgós, pacsizós tempó ment végig. Aztán 18-nál eszembe jutott, hogy ez verseny, te majom, tedd már oda magad! Ekkor jött egy tempóváltás, 4 40-ek lettek belőle, de furcsa módon nem éreztem megterhelőnek. Mondjuk 3 km-en nem nehéz vagánykodni. De azért megvan, 21 km 1:49 enyém!
Plusz a félmaratonmánia, plusz ismét egy, nagyon jó élmény a Balatonnál! :)


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk