Ugrás a fő tartalomra

Sarud, avagy felkészülés az UTT-re

A mai verseny nem indult zökkenőmentesen, a kivel megyek, mikor megyek, csak reggel 7 körül vált véglegessé, Kuzman Kriszti  szuper futónagykövet. mindent megold! 

Érkezés, fotózkodás, melegítés, ahogy kell, lágy szellő fújdogált, gondoltuk, az majd milyen jó lesz... Aztán rajt. Első sorból, mint a profik... 4:40- es kezdésnek viszont nem lehet jó vége (nálam), úgyhogy gyorsan vissza is vettem, és a táv egészén tudtam tartani az 5:15-5:30 közötti tempót.
Az izgalmak kb 18 km után jelentkeztek, vártam a frissítést. Nagyon, kb. mint sivatagban a teve, tudtam volna inni, viszont az 9 km-en keresztül nem volt. Jelzem k... meleg, szellő semmi, szóval mit lehet tenni, egy biciklis nénitől kértem, aki volt olyan rendes, és egy üveget a markomba nyomott. Hálás köszönet érte! Majd az üveget kb 200 m múlva tovább is adtam, mert akit beértem szintén vattát köpött, akkor már neki jobban kellett. A néni 2 életet mentett.
Azért nem mondom, hogy nem gondoltam közben az UTT-re, hogy ezt komolyan 111 km-en keresztül akarom-e, de végülis szép ez a Tisza! 
Innentől már lejtett a pálya, mertKurulosok dobolták a talp alá valót, szóval szinte besuhantam (azért ez enyhe túlzás, de jól hangzik.  )
A célban apukámék vártak egy láda eperrel, hát ilyen frissítés sem mindig van!
2. helyezés, tempót tartva, lihegve, de boldogan!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...
Megjegyzés küldése
További információk

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...
Megjegyzés küldése
További információk