Ugrás a fő tartalomra

Mozdulj! avagy K&H Félmaraton és az 1 :45 centizgetése

A mai futás úgy kezdődött, hogy tegnap késve értem a helyszínre, így a rajtcsomag átvétel helyett a városligeti kondipark felé vettem az irányt. Keringtem egy darabig- illik-e rózsaszín topban csimpaszkodni, aztán úgy gondoltam, hogyne illene, szóval örömömre edzettem egy jót.
Aztán irany Rékáékhoz, sok kaja, alvás.
Reggel 5-kor kelés, izgalom, és lelkes készülődés következett. 
Nem volt különösebb elvárásom magammal szemben, a lényeg annyi volt, hogy melegben fussak, versenyen, készülve az UTT-re. Az első pár kilométeren el is engedtem magam, gondoltam, nem sietünk sehová, 3 körös a verseny, nem is szeretem az ilyet, de azért a hangulat jó. 6 km-nél fél 9 körül három, az éjszakáját hosszúra nyújtó illuminált srác ült a pálya közepén, nem nagyon értették, mi folyik itt, fejükre tettek egy-egy bóját, és varázslónak képzelték magukat. Már ekkor tudtam, hogy jó döntés volt zene nélkül futni. 
Közeledve az első kör végéhez, hallom a speekert; gyertek, meglehet 1:45-ön belül?
Micsodaaaaa??? És akkor átkattant valami! Én most itt időt is futhatok. És akkor elkezdtem repülni! Nem voltam fáradt, vitt lábam, és éreztem, hogy most gyors vagyok. Annyira, mint még sosem. Itt egyéni rekord lesz! A szemem előtt az 1:45 lebegett, és haladtam felé. 19 km környékén szoktam érezni a lábam, most semmi. Az utolsó köröm volt a legjobb, ekkor már 4:30-as idővel mentem.
A célnál tudtam, hogy ez jó lesz, meglehet! 1:45:07 a vége! A szám megvan, 3,5 perc javulás 2 hónap alatt! Kell ennél több? 
Nem sokkal később beért Eszti is, neki nem volt ilyen kellemes az élmény, de szuperül végigcsinálta!
Átsétáltunk a kondiparkba, a kötelező lógás után pedig leedzettünk felsőtestre, mert ugye az energia végtelen! 
Mi lehetne más hátra, mint a hamburger! Bár szánalmasan alacsony kalóriafelhasználásom ellenére úgy gondoltam, megérdemlem! 



Nagyon jól éreztem magam, nem fáradtam el, nem volt holtpont, élveztem a futást! Ezt mindenképp pozitív előjelnek tekintem a Tisza előtt.

Hazafelé kitartott a lendület, a nyári megamixet hangosan énekelve megszületett egy mondat a fejemben, amit még nem mondtam ki hangosan.
Kezdek megtanulni futni, tudok fejlődni benne! Hatalmas öröm, puszi-pacsi mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...