Ugrás a fő tartalomra

Mozdulj! avagy K&H Félmaraton és az 1 :45 centizgetése

A mai futás úgy kezdődött, hogy tegnap késve értem a helyszínre, így a rajtcsomag átvétel helyett a városligeti kondipark felé vettem az irányt. Keringtem egy darabig- illik-e rózsaszín topban csimpaszkodni, aztán úgy gondoltam, hogyne illene, szóval örömömre edzettem egy jót.
Aztán irany Rékáékhoz, sok kaja, alvás.
Reggel 5-kor kelés, izgalom, és lelkes készülődés következett. 
Nem volt különösebb elvárásom magammal szemben, a lényeg annyi volt, hogy melegben fussak, versenyen, készülve az UTT-re. Az első pár kilométeren el is engedtem magam, gondoltam, nem sietünk sehová, 3 körös a verseny, nem is szeretem az ilyet, de azért a hangulat jó. 6 km-nél fél 9 körül három, az éjszakáját hosszúra nyújtó illuminált srác ült a pálya közepén, nem nagyon értették, mi folyik itt, fejükre tettek egy-egy bóját, és varázslónak képzelték magukat. Már ekkor tudtam, hogy jó döntés volt zene nélkül futni. 
Közeledve az első kör végéhez, hallom a speekert; gyertek, meglehet 1:45-ön belül?
Micsodaaaaa??? És akkor átkattant valami! Én most itt időt is futhatok. És akkor elkezdtem repülni! Nem voltam fáradt, vitt lábam, és éreztem, hogy most gyors vagyok. Annyira, mint még sosem. Itt egyéni rekord lesz! A szemem előtt az 1:45 lebegett, és haladtam felé. 19 km környékén szoktam érezni a lábam, most semmi. Az utolsó köröm volt a legjobb, ekkor már 4:30-as idővel mentem.
A célnál tudtam, hogy ez jó lesz, meglehet! 1:45:07 a vége! A szám megvan, 3,5 perc javulás 2 hónap alatt! Kell ennél több? 
Nem sokkal később beért Eszti is, neki nem volt ilyen kellemes az élmény, de szuperül végigcsinálta!
Átsétáltunk a kondiparkba, a kötelező lógás után pedig leedzettünk felsőtestre, mert ugye az energia végtelen! 
Mi lehetne más hátra, mint a hamburger! Bár szánalmasan alacsony kalóriafelhasználásom ellenére úgy gondoltam, megérdemlem! 



Nagyon jól éreztem magam, nem fáradtam el, nem volt holtpont, élveztem a futást! Ezt mindenképp pozitív előjelnek tekintem a Tisza előtt.

Hazafelé kitartott a lendület, a nyári megamixet hangosan énekelve megszületett egy mondat a fejemben, amit még nem mondtam ki hangosan.
Kezdek megtanulni futni, tudok fejlődni benne! Hatalmas öröm, puszi-pacsi mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...

Zúzzunk - Mara!

Mi jut eszedbe? - szól Somló Tamástól hazafelé a pályán. Az jutott eszembe, hogy tök jó, hogy ma futottam egyet a Zúzmarán. Mindig érdekelt a Kincsem park, de mivel nem vagyok az a megrögzött lovira járó, nem nagyon jártam még erre. A rajt a Hungexpo egyik pavilonjában volt, kellemes meleg bent. Ami azért fontos, mert kint hideg és hó. (Kis kitérő: Tavaly pont ilyenkor esett le, akkor este 10-kor botorkáltam a pályán, most azért több eszem volt, feljöttem már tegnap délelőtt.  Szombaton megvolt a cipővásárlás, aztán avatás a Margit-szigeten, szóval öröm és jókedv! ) Vasárnap. Időben érkeztem, lecuccolás, fotózkodás, puszik-pacsik, melegítés, aztan GO! A hány réteget kellene magamon hagynom, hogy ne fagyjon be a nemesebbik részem, de feltétlen ne is kapjak hőgutát kérdés volt a legizgalmasabb; meglepő módon sikerült eltalálni.   Körözés, majd végre a lóversenypálya! Nagyon tetszett a latyakkal és a néhány tankként közlekedő futótárssal együtt is. Csak úgy vágtat...