Ugrás a fő tartalomra

Mozdulj! avagy K&H Félmaraton és az 1 :45 centizgetése

A mai futás úgy kezdődött, hogy tegnap késve értem a helyszínre, így a rajtcsomag átvétel helyett a városligeti kondipark felé vettem az irányt. Keringtem egy darabig- illik-e rózsaszín topban csimpaszkodni, aztán úgy gondoltam, hogyne illene, szóval örömömre edzettem egy jót.
Aztán irany Rékáékhoz, sok kaja, alvás.
Reggel 5-kor kelés, izgalom, és lelkes készülődés következett. 
Nem volt különösebb elvárásom magammal szemben, a lényeg annyi volt, hogy melegben fussak, versenyen, készülve az UTT-re. Az első pár kilométeren el is engedtem magam, gondoltam, nem sietünk sehová, 3 körös a verseny, nem is szeretem az ilyet, de azért a hangulat jó. 6 km-nél fél 9 körül három, az éjszakáját hosszúra nyújtó illuminált srác ült a pálya közepén, nem nagyon értették, mi folyik itt, fejükre tettek egy-egy bóját, és varázslónak képzelték magukat. Már ekkor tudtam, hogy jó döntés volt zene nélkül futni. 
Közeledve az első kör végéhez, hallom a speekert; gyertek, meglehet 1:45-ön belül?
Micsodaaaaa??? És akkor átkattant valami! Én most itt időt is futhatok. És akkor elkezdtem repülni! Nem voltam fáradt, vitt lábam, és éreztem, hogy most gyors vagyok. Annyira, mint még sosem. Itt egyéni rekord lesz! A szemem előtt az 1:45 lebegett, és haladtam felé. 19 km környékén szoktam érezni a lábam, most semmi. Az utolsó köröm volt a legjobb, ekkor már 4:30-as idővel mentem.
A célnál tudtam, hogy ez jó lesz, meglehet! 1:45:07 a vége! A szám megvan, 3,5 perc javulás 2 hónap alatt! Kell ennél több? 
Nem sokkal később beért Eszti is, neki nem volt ilyen kellemes az élmény, de szuperül végigcsinálta!
Átsétáltunk a kondiparkba, a kötelező lógás után pedig leedzettünk felsőtestre, mert ugye az energia végtelen! 
Mi lehetne más hátra, mint a hamburger! Bár szánalmasan alacsony kalóriafelhasználásom ellenére úgy gondoltam, megérdemlem! 



Nagyon jól éreztem magam, nem fáradtam el, nem volt holtpont, élveztem a futást! Ezt mindenképp pozitív előjelnek tekintem a Tisza előtt.

Hazafelé kitartott a lendület, a nyári megamixet hangosan énekelve megszületett egy mondat a fejemben, amit még nem mondtam ki hangosan.
Kezdek megtanulni futni, tudok fejlődni benne! Hatalmas öröm, puszi-pacsi mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...