Ugrás a fő tartalomra

Egy döntés


Gondolkodom egy ideje, mert nem vagyok jól. Volt egy köhögős lázas betegség, előtte fülfájós, mellette fájt a bokám és mindent megpecsételt a végkimerülés. Ez odáig fajult, hogy a hétvégi melóban 3 edzés megtartása után 3 órát aludtam nap közben.
A január- február jól alakult, 360 km, volt benne maraton fölötti edzés, 20, 30 km-ek, szóval haladtam. Aztán jött a március és a nyigok, 100 km, és pocsék állapot. A bokám gatter, lazán megy a futás, de ez nem az, aminek lennie kellene, érzem. 
Ezzel egy ütemben elkezdett frusztrálni az UB. Mert nem tudom azt csinálni, amit kellene és ez még inkább lehúz. Kötelezőnek érzem a futást, de egyébként sem tudok kimenni, mert nem akarok nagyobb bajt csinálni.
Ha a saját vendégem lennék, elmondanám magamnak, hogy így nincs értelme, hogy nagyobb bajt csinálhatok, mint amit most gondolok.
Ezen agyalok két hete. Debrecenben 30 km után kezdett fájni úgy igazán, de jobban bosszantott, ami a vége után pár órával zajlott bokatájon. Az ágyról nehéz volt felállni, amihez én nem vagyok hozzászokva. 
Szóval arra jutottam, hogy ez most többet venne el, mint amit adni tudna. Megvitattam azokkal a kérdést, akiknek véleményére adok, akik tudják, hogy nyafogásból nem mondanék vissza ilyet, és egyöntetűen az UB elnapolását mondták. Vagy csak néztek, de az olyan volt, mint a Rafaello. Többet mondott minden szónál. 
Aztán ma kimentem futni öregtanárnénivel. Csak lazán, beszélgetve. Most először úgy, hogy már nem éreztem az UB terhét. Én tettem magamra és most én is vettem le. A bokám fájt ugyan, de ismét erőt éreztem magamban. Vitalitást, amit hetek óta nem. Lehet, sőt, biztos, hogy májusban fájni fog a szívem, de azt hiszem, most ez a jó döntés. Néha ilyen is kell. 
Meg kell tanulnom járni, futni rendesen, aztán lehet gondolkodni a hosszúban. 
Ma már jól esett a futás. Ezt az érzést szeretem, ezt kell adja, ez az, amiért csinálom. És erre úgy néz ki, néha emlekeztetnem kell magam. Ha nem teszem, megteszi a testem helyettem. És bármi furcsa is, nagyon hálás vagyok neki érte!
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk