Ugrás a fő tartalomra

Egy döntés


Gondolkodom egy ideje, mert nem vagyok jól. Volt egy köhögős lázas betegség, előtte fülfájós, mellette fájt a bokám és mindent megpecsételt a végkimerülés. Ez odáig fajult, hogy a hétvégi melóban 3 edzés megtartása után 3 órát aludtam nap közben.
A január- február jól alakult, 360 km, volt benne maraton fölötti edzés, 20, 30 km-ek, szóval haladtam. Aztán jött a március és a nyigok, 100 km, és pocsék állapot. A bokám gatter, lazán megy a futás, de ez nem az, aminek lennie kellene, érzem. 
Ezzel egy ütemben elkezdett frusztrálni az UB. Mert nem tudom azt csinálni, amit kellene és ez még inkább lehúz. Kötelezőnek érzem a futást, de egyébként sem tudok kimenni, mert nem akarok nagyobb bajt csinálni.
Ha a saját vendégem lennék, elmondanám magamnak, hogy így nincs értelme, hogy nagyobb bajt csinálhatok, mint amit most gondolok.
Ezen agyalok két hete. Debrecenben 30 km után kezdett fájni úgy igazán, de jobban bosszantott, ami a vége után pár órával zajlott bokatájon. Az ágyról nehéz volt felállni, amihez én nem vagyok hozzászokva. 
Szóval arra jutottam, hogy ez most többet venne el, mint amit adni tudna. Megvitattam azokkal a kérdést, akiknek véleményére adok, akik tudják, hogy nyafogásból nem mondanék vissza ilyet, és egyöntetűen az UB elnapolását mondták. Vagy csak néztek, de az olyan volt, mint a Rafaello. Többet mondott minden szónál. 
Aztán ma kimentem futni öregtanárnénivel. Csak lazán, beszélgetve. Most először úgy, hogy már nem éreztem az UB terhét. Én tettem magamra és most én is vettem le. A bokám fájt ugyan, de ismét erőt éreztem magamban. Vitalitást, amit hetek óta nem. Lehet, sőt, biztos, hogy májusban fájni fog a szívem, de azt hiszem, most ez a jó döntés. Néha ilyen is kell. 
Meg kell tanulnom járni, futni rendesen, aztán lehet gondolkodni a hosszúban. 
Ma már jól esett a futás. Ezt az érzést szeretem, ezt kell adja, ez az, amiért csinálom. És erre úgy néz ki, néha emlekeztetnem kell magam. Ha nem teszem, megteszi a testem helyettem. És bármi furcsa is, nagyon hálás vagyok neki érte!
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk

Zúzzunk - Mara!

Mi jut eszedbe? - szól Somló Tamástól hazafelé a pályán. Az jutott eszembe, hogy tök jó, hogy ma futottam egyet a Zúzmarán. Mindig érdekelt a Kincsem park, de mivel nem vagyok az a megrögzött lovira járó, nem nagyon jártam még erre. A rajt a Hungexpo egyik pavilonjában volt, kellemes meleg bent. Ami azért fontos, mert kint hideg és hó. (Kis kitérő: Tavaly pont ilyenkor esett le, akkor este 10-kor botorkáltam a pályán, most azért több eszem volt, feljöttem már tegnap délelőtt.  Szombaton megvolt a cipővásárlás, aztán avatás a Margit-szigeten, szóval öröm és jókedv! ) Vasárnap. Időben érkeztem, lecuccolás, fotózkodás, puszik-pacsik, melegítés, aztan GO! A hány réteget kellene magamon hagynom, hogy ne fagyjon be a nemesebbik részem, de feltétlen ne is kapjak hőgutát kérdés volt a legizgalmasabb; meglepő módon sikerült eltalálni.   Körözés, majd végre a lóversenypálya! Nagyon tetszett a latyakkal és a néhány tankként közlekedő futótárssal együtt is. Csak úgy vágtat...
Megjegyzés küldése
További információk