Ugrás a fő tartalomra

Csak a kilátók


Majus 1. Végre egy nap, amikor tudtam, hogy semmi program, csak a pihi és a futás. Először Sirok volt tervben, aztán valahogy Szarvaskő felé húzott most a szívem. 
Az idő persze gatyarohasztó már most, szinte láttam, hogy augusztusban a Cserépi trappen sírni fogok :D
Az erdő mesés. Zöld, zsenge, tele virággal, pillangóval, nyuszikával, erdei manókával... Na, ja! Szóval a miért fuss és ne fuss kérdés ilyenkor válik izgalmassá.
Mert felfelé a réten a tűző napon igényelnéd a sétát és a vizet, de a legyek, dongók, apró kis idegesítő ízeltlábúak abban a szempillantásban jönnek, és feltétlenül úgy érzik, valamelyik testnyílásodbam tanyát kellene verni. Innentől vagy futsz, vagy prüszkölsz. Micsoda külső- belső motiváció ez egyszerre! ;)
Szóval irány a Vodafon-kilátó. Erre még nem ia voltam a kilátónál, csak az Egerlátóig szoktam menni, majd le Bakta- Sirok felé. Nagyon tetszett az út felfelé, a kilátás meg mindent visz! Hihetetlen, hogy attól az úttól, amit ezerszer megtettem már, csupán pár száz méterre milyen tisztások, ligetek vannak. Szeretem a kilátókat. Ezt is megmutatja.
Lefelé annyira nem volt vicces a választott ösvény, az órám azért volt bekapcsolva, hogy az útvonal követhető legyen, de a 30 perc/ km lefelé sokat elárul. Kányádi Fától fáig című versét mormoltam, meg azt, hogy biztos nem így gondolta, majd szidtam Newtont és a gravitációt, hogy nem vagyok én alma, nem kellene leesnem. A hegyről. Függőlegesen. Azért felfelé ezek jobbak. Volt, hogy próbáltam valami futómozgást belevinni, hogy bakker, emberek ilyen helyeken szökelnek, majd a repülő fázisba történő elrugaszkodás még talpról történt, de a ciklikus mozgás befejező szakasza - nem épp követendő mozgásmintaként - már a gluteusokra esett. Meg én is. ;)
Azért túléltem, és nyilván nagyon élveztem- azért is írok róla, meg azért, mert a falu kocsmájában elfogyasztott Cornetto és alkoholmentes citromos beszédre késztet. :)
Profilképnek való :)
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...
Megjegyzés küldése
További információk

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...
Megjegyzés küldése
További információk