Ugrás a fő tartalomra

Megújulás




Oszkározok, és nagyon jó! Mindig érdekes emberekkel találkozom, jókat beszélgetünk. Persze szóba szokott kerülni, hogy miért is megyek Bp.-re, és mondom, hogy sportot tanulni. És innentől pár percig a beszélgetés szinte mindig ugyanaz.
Jaj, nekem is kellene már mozognom/olyan jó lenne/ régen sportoltam hiányzik/ hú, akkor arra tudsz mondani valamit, hogy....
És a következő mondat: nincs időm, mert a munka/ a gyerek/a munka/ a lustaság/ a munka, ja meg a meló és a munka.

Kedvesem, ha tudod, hogy jó lenne, ha hiányzik, ha tisztában vagy vele, hogy hosszú távon ezzel teszel jót magadnak, akkor csak egy kérdést engedj meg:

Azért keresed a pénzt, hogy később ki tudd fizetni az orvost és a gyógyszereket? Mert ha igen, akkor tök jó, a tettek hajtanak a cél felé! De ha nem, akkor kérlek, ha jól esik, ha hiányzik, ha kéne..... akkor csináld! Legyen minőségi életed, de legalább ne a " mi lenne ha", meg " jó volna ha" határozzon meg! Kezdd el, csináld, próbáld ki, ne hiányozzon!
Csak az első lépés nehéz, de ha már a fejedben ott van, akkor csak testtel kell követni azt! Hidd el, az a könnyebb!

Hát... ezeket szoktam mondani az oszkárosoknak, és bár nagy hallgatások vannak pár másodpercig, az értékelés már mindig jó.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk

Zúzzunk - Mara!

Mi jut eszedbe? - szól Somló Tamástól hazafelé a pályán. Az jutott eszembe, hogy tök jó, hogy ma futottam egyet a Zúzmarán. Mindig érdekelt a Kincsem park, de mivel nem vagyok az a megrögzött lovira járó, nem nagyon jártam még erre. A rajt a Hungexpo egyik pavilonjában volt, kellemes meleg bent. Ami azért fontos, mert kint hideg és hó. (Kis kitérő: Tavaly pont ilyenkor esett le, akkor este 10-kor botorkáltam a pályán, most azért több eszem volt, feljöttem már tegnap délelőtt.  Szombaton megvolt a cipővásárlás, aztán avatás a Margit-szigeten, szóval öröm és jókedv! ) Vasárnap. Időben érkeztem, lecuccolás, fotózkodás, puszik-pacsik, melegítés, aztan GO! A hány réteget kellene magamon hagynom, hogy ne fagyjon be a nemesebbik részem, de feltétlen ne is kapjak hőgutát kérdés volt a legizgalmasabb; meglepő módon sikerült eltalálni.   Körözés, majd végre a lóversenypálya! Nagyon tetszett a latyakkal és a néhány tankként közlekedő futótárssal együtt is. Csak úgy vágtat...
Megjegyzés küldése
További információk