Tortúra 65
Már az indulás is az, mert 3:30-kor csörög az óra. Gyors kipattanás, majd indulás a Minarethez, onnan irány Miskolc! Anita foglalt helyet, így a jó buszon volt jó helyem. Érkezés, kígyózó sorok, majd 6:40-kor indulás.
Kellemes emelkedők, lejtők, néhol futhatók, de már ekkor brutal sár.
Aztán jöttek a kaptatók, és a hó. Gyönyörű erdei táj, mint egy varázsvilág.
Itt-ott fenyő lugasok alatt haladt a szűk ösvény, máshol hatalmas fenyők mellettt vezetett az út.
Lassan felértünk Bükkszentkeresztre. 2 éve itt csúszva értem be a faluba, most havon lehetett futni. A faluházban gyorsan pecsételtem, majd indulás tovább. A faluból kiérve rájöttem, hogy a sárnak vannak fokozatai. Van az a sár, amit nyáron kikerül az ember, itt örömmel menne arra, van a bosszantó, jaj, ott van, de nagy, és van az, amit Dumbo egész éves terméséből kentek rá a hegyre. Na, nekem ilyenbe sikerült belelépnem úgy bokáig. Majd nem sokkal később egy jeges pocsolyába a másik lábammal.
És innentől nem volt vicces az út. A lábam elkezdett fázni, de nagyon, a cipőben cuppogott a jeges hólé. Próbáltam futni, de annyira gyorsan nem tudtam, hogy melegedjen a lábam, így egyre jobban merevedett, amitől egyre nehezebben ment. Jól voltam, de elkezdtem azt érezni, hogy fagyás lesz belőle. A síházhoz, 24 km-nél már úgy értem, tudtam, hogy ez így nem lesz jó, még 40 km és nekem csurom víz a lábam. Bánkút vállalható távolságnak tűnt, így azt vettem irányba, és közben telefonáltam apukámnak, a felmentő seregnek. Ekkor ment el mellettem a Bükki Nemzeti Park egy terepjárója, melyet próbáltam lestopolni, de sajnos rossz irányba mentek. Ilyen ez a hegyen. Ritka az autó, az is rossz irányba megy. 😊
Utolértem Krisztit, mondtam neki a további terveimet, majd rövid gondolkozás után csatlakozott a bánkúti útra. Nem a mi napunk volt ez.
Vagyis ezt így nem mondanám, mert nagyon élveztem a futást, a gyaloglást, a kaptatást, de nem éreztem azt, hogy többet ad, mint amit most el tud venni, így 30 km után úgy gondoltam, pont elég.
Kellemes forró csoki, gyönyörű hegyi utak és egy nagyon kellemes élmény marad így meg az idei Tortúraról. Holnap talán bánni fogom, de a holnap az már egy másik nap. Ennek ma így kellett lennie. Azért happy vagyok, még ha nem is end. ☺
Megjegyzések
Megjegyzés küldése