Ugrás a fő tartalomra

Vác és az álomhatár

Ha nyíg van, futni kell. Meg bejárni a világot és ha lehet,  kettőt együtt. Így találtam meg a váci Mikulásfutást, és nem kellett sokáig gondolkodnom, neveztem. Szeretem Vácot, bár még sosem jártam itt de sok kedves ismerősöm van még a suliból. 
Egész évben az 1:45 alatti félmaratont hajtottam  de mindig lecsúsztam, volt, hogy 6 mppel, de akkor is. Valahogy az elejét elpimpikéztem mindig, aztán csak rohantam, de már hiába. Ez volt az utolsó idei esélyem, és bár a hideg, illetve a 22 km-es táv (szerencsére pont 21, 1 lett) nem sok jóval kecsegtetett, azért úgy voltam vele: ami a csövön kifér! 
Jó lábbal keltem, már Pestről indulva korán sem kellett ébredni. Bemelegítés, kicsi nézelődés az ismeretlen helyi arcok között, aztán GO!
Az első km-en minden látható lányt utólértem, ami  azért lényeges:
1. mert volt miért futni, védeni kellett a pozíciót
2. volt egy villám, akit nem is láthattam, annyira előttem ment 😁
Éreztem, hogy ez most nagyon megy, 5 perc alatt bőven minden km.
Élveztem  a futást, a meseszép Dunát,  a diadalívet... Aztán 11 km-nél úgy beállt a csípőm, hogy az valami félelem. Nem kicsit fájt, de aztán megbeszéltük a testemmel, hogy ezt most meg kell csinálni, bírt már ennél rosszabbat is! Megbeszéltük, megértette és vitt a lábam. 
Igazából nem másokkal versenyeztem, itt magamat kellett megfuttatnom, végig figyelve, tempót tartva. 
2. hely lett, de az időnek most sokkal-sokkal jobban örülök. Hivatalos: 1:43:54
Idei utolsó félmaraton (verseny még lesz), hatalmas élmény, a végén kellemes barátnős beszélgetés és eredményhirdetésre várakozás Évivel! Szuper volt! Vác, még jövök! 😊

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk