Ugrás a fő tartalomra

Vannak napok

Vannak napok, amik megmutatják, hogy érdemes élni. A mai ilyen volt. Már tegnap este kezdődött egy nagyon furcsa kéréssel,ami váratlanul ért, de nagyon jól esett, mert bizalmat kaptam szakmailag valakitől, akinek a véleménye nagyon fontos. Munkára fel! - gondoltam, amikor álomra hajtottam a fejem. 
Aztán reggel ébredés, futás nélkül, mert úgy gondoltam, az most délután jobb lenne. Szóval ágyban fekve egy órás tervezgetés, álmodozás, a gondolatok csak úgy kergették egymást. Iskola, tele megoldandó feladatokkal, kellemes és kellemetlen pillanatok, megnyíló gyerekek, akik a boldogságukról, örömeikről beszélhettek. Olyan jó, amikor bele lehet építeni a tanórába az ilyen beszélgetéseket! Aztán hullámvölgy, elkapott egy furcsa gondolat, amitől tudtam, hogy azonnal meg kell szabadulnom. Menekültem hazafelé és alig vártam, hogy futócipőt húzhassak. 
Ragyogóan sütött a nap, szinte repültem. 5 métereket, mert telefonhívások követték egymást. Nem szoktam felvenni, de ezeket a hívásokat most vártam, így igen szaggatottra sikerült az eleje, de éreztem, hogy minden méterrel felszabadultabbá válok. Szívtam magamba a D-vitamint, és egyre jobban éreztem magam. Mire hazaértem, már nyoma sem volt a búslakodásnak. Aztán egy óra pihenő, és indultam az edzésemre. Amikor átvettem ezt a csoportot, bő egy évvel ezelőtt, 5-6 ember járt, aztán egyre többen, fokozatosan nőtt a kis csapatom, míg ma 15 embernek tarthattam órát. Aminek érdekessége, hogy 2 férfi is bejött, még csak nem is véletlenül, nem is elsőre, ami nagyon ritka mifelénk. Volt egy hospitálóm, aki külön doppingolt egész edzés közben. Nagyon jó érzés, hogy ennyi ember megbízik a munkámban, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok, rettentő hálás vagyok érte!
Aztán haza, és úgy néz ki a római szállás is működni fog, méghozzá jobban, mint gondoltam. Ja igen, erről még nem volt szó. Szóval az évben két kiemelten fontos versenyt terveztem, az egyik április 8-án a Róma Maraton, a másik természetesen az Ultra Balaton. Mindkettő más miatt fontos, de nem állítanék fel sorrendet. Ahogy telnek a napok, folyton Scott Jurek szavai járnak az eszembe; "tedd a dolgod és kész!"
Valahogy most könnyebb beletenni azt a munkát. Ismét van őszinte mosoly az arcomon, ismét látom a fényt, a célokat, tisztábban mint valaha!
Azt hiszem, ilyen egy jó nap, már csak azon kell dolgozni, hogy mind ilyen legyen! 
Ehhez most kép helyett egy dal dukál: Lehetetlen nincs! 😉

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk