Ezen a hétvégén eredetileg a BSzM- en szerettem volna futni, de mivel kitaláltam Rómát, így kevésbé költséges verseny után kellett néznem. Nem is kellett sokáig gondolkodnon, rég szeretnék Debrecenben futni a Rotary-n.
Így esett, hogy neveztem a félmaratonra. Aztán telt az idő, be akartam fizetni a nevezési díjat, de nem találtam a levelet. Újra neveztem hát, de valahogy maratonra sikerült. ;)
Aztán kezdtem nagyon várni, mert tudtam, hogy a Dávid-Józsi párossal megyek, ami fix jó hangulatot jelent.
Közben kiderült, hogy kijönnek az öcsémék, apukámék, így már csak jó lehet.
Majdnem, mert 2 hétig beteg voltam és az első szoba-mozgást is csak szombaton végeztem. (A megtartott edzéseket most nem számítom.)
Szóval ma reggel. Úgy voltam vele, majd lesz valami, mert maximum nem lesz jó az idő, de valahogy csak végig vánszorgom.
Így is lett. Érkezés, kellemesen nem nagyon hideg idő. És 8 db 5 km-es kör. Ezt ott és akkor tudatosítottam. Jó lesz az, be tudom osztani az erőm.
El is indultunk, a rajtban még fotó, beszélgetés, aztán go.
Kellemesen indult, 5.10-es km-ekkel mentem, jó volt a pálya, aztán be a stadionba, óhatatlanul is Loki drukker lesz az ember. Ekkor. A 8. körben ellendrukker...
Jó volt, hogy minden körben hallottam a tülkölést, vetkőzni is lehetett.
A 4. körig nagyon jól is éreztem magam, volt sok ember, jól is ment a menet, aztán valahogy elkezdett kevésbé nagyon jó lenni.
Az 5-6. körben még csak-csak voltak emberek, aztán a rövid távokon indulók mind elfogytak és csak mi maradtunk. Illetve én, meg a 'soha többet a büdös életbe nem jövöl 8 lörös versenyre' gondolat.
Ja, igen, 4 körnél kaptam egy infót, hogy kategória 1. helyen haladok. Ééééén?
Nagyon jó kategóriában futhattam, mert piszok lassan mentem. De ha van nálam lassabb, hát én nem bánom. :)
Szóval volt miért menni, bár többször azt hittem, megelőznek. De nem. Jó 30-nak lenni egy olyan sportban, ahol 35 fölött kezdödik az élet a csajoknál. :)
Szóval mentem, és teszteltem a bokám, próbáltam használni a vádlim, több-kevesebb sikerrel. Alakul, egyszer majd jó lesz. Van vele munka.
A 6. kör végénél apukám szólt, hogy már csak 2!
Na, nem volt őszinte a mosolyom. Mert az még 2! Igen, a pohár k@vára félig üres volt, de tudtam, hogy majd beérek valahogy. Itt már éreztem, hogy az a betegség még azért nem tűnt el nyomtalanul, köhögtem végig, sőt frissítésnél frissítettem még nápolyival is, ami nálam iven ritka.
Aztán csak vége lett, azt utolsó km-t meg tudtam még húzni, így jó pár férfit megelőztem, ennek örültem.
Aztán cél, és igazi kifulladás. A végén kötelező fejenállás- fotó még nincs, de lesz- és várakozás az eredményre.
A kategória 1. hely megmaradt, nem is értem hogyan, de nagyon örülök neki, 3:57 valamennyi lett a vége.
Ja, nem, a vége egy fotó lett Lukács Lacival.
Megérte. Mindent megért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése