Ugrás a fő tartalomra

Róma


Minden út Rómába vezet. De mi van akkor, ha már itt vagy. Itt minden út vezet mindenhová!
Decemberben találtam ki, hogy maratont akarok itt futni. 30 évesen mi egyéb kívánságom lehet?
A tavaszi szünetre esik, így nincs visszatartó erő. Előtte városnézés, ami kell.
Erről is pár szót. Csodaszép. Annyi érték, ami nem is tudom, hogy fér el egy városban. Ami máshol központi helyen lenne, itt már fel sem tűnik, ha nem figyelsz. Ha eltévednél, akkor is olyan helyre bukkansz, ami legalább 2000 éves és egy kincs. Ugyanakkor rengeteg a szemét, de tényleg! Nagyon sok. Szemetes sehol, a buszon simán aládnyúlnak, escort fiú kínálja magát a főtéren, ha mélyebben szívod be a levegőt, tuti valami egzotikus betegséget kapsz. Lazán rád köhögnek, előtted köpnek úgy jó mélyről, és ha ellopnák a táskád, másnap meg is veheted, ami a tiéd. Természetesen ezek nem Cesar egyenesági leszármazottai... ;)
Szóval nagyon kettős az érzés, a pozitív benyomás több. Azért legközelebb Pisánál délebre nem megyek! ;)
És akkor a maraton. Már szerdán sejtettem, hogy a macskakő nem lesz jó barát a futás közben. Azért tesztelgettem, annyira nem gáz. Minden nap sétáltunk olyan 20 km körül, tegnap teljes leégés a tengerparton. Szóval ideál körülmények! ;)
Ma reggel indulás! Már a metró úgy nézett ki, mint egy hatalmas osztálykirándulásra készülő csoport a sok egyentáskával. És ahogy a Vatikánban új értelmet nyert a sor, most új értelmet nyert a tömeg fogalma. 17.000 futó. Gördülékeny, hiba nélküli szervezés, profi munka. 
Aztán rajt. A Colosseumtól. Jó, én szentimentális vagyok, mindenen tudok bőgni, de hogy már a rajtban... Victor Emanuel emléke mellett haladtunk, majd tovább a Circus Maximus felé. Megszoktam már a versenyeken a tömeget az első 100-300 méteren, itt ez 2-3 km volt. Addig tömegben, lépésben lehetett haladni. Fúvós zenekarok 500 méterenként, csoda kedves hangulat. Néhol egy Forza Ungari is jött. Megint jó volt magyarnak lenni.
(Erre az alkalomra külön mezt csináltattam, lássa mindenki honnan! ;) )
Jó volt a menet, sok szint, sok macskakő, a lábam végig bírta, köszönhetően a profi tape munkának, amit még a tenger sem áztatott le- köszi, Dénes! Nagyon! ;)
Aztán tovább a Vatikán felé. A Szent Péter bazilika felé sírtam másodszor. Épp miséztek a téren, mi futottunk. Csodás élmény volt. 
Itt még a tempóm sem volt rossz, bár a gyomrom rosszalkodott, kétszer ki kellett lépni készszerpihenőre, de sebaj! 
Kb. 30 km-nél jött a szívás része, mert Rómát 7 dombra építették, a 42 km-be pont az összes megmászása belefér. De jó. Mintha a Leánykára kellett volna 3x felfutni a Várállomástól. Yesss! :)
Aztán ismét jött a macskakő. Itt már kevésbé örültem neki. Nem jó ezen futni.
De megint egyre szebb épületek jöttek sorra. Spanyol-lépcső, piazzák, kutak. Nagyon szép! 
Sok ember volt, tény, de ennyit sétálni 26 km-től még nem láttam. Megélték a Dolce vitát! A 7 órás szintbe pont bele is fér. Nagyon meleg volt, tűzött a nap, 500 méterenként elsősegély. Volt dolguk. 37 km-től éreztem, hogy már nem bánom, hogy vége. Erősen bennem volt még Debrecen. 
A cél előtt 2 km-rel- én majom- már megint hullottak a könnyek. Közben persze ment a mosoly ezerrel, jött is a bíztatás oldalról. Rengeteg nemzet képviseltette magát, nem is tudok olyan európai országot mondani, ahonnan ne láttam volna futót. Buzdítottak, Forzaaa! 
És akkor megláttam Victor Emanulet ismét! Ha egy szót kellene mondanom, akkor a hála lenne az érzés, amivel meg tudnám határozni, ami lejátszódott. Hogy itt lehetek, hogy megvan, jön az érem és a könnyek, és de jó, hogy ott van rajtam, hogy Hungary, és de jó, hogy élek, hogy ezt megélhetem! 
Érzelgős liba! :)
Persze azt sem titkolom, hogy életem legrosszabb maratoni ideje ez, 4:15. Kereshetném az okokat- meg is tettem- de az igazság az, hogy nem volt bennem több, és mivel bőven volt mit nézelődni, erre simán rá tudok fogni mindent! :D
Befutó után Esztivel, aki szuper ügyesen FunRunozott- elmetünk szavazni- mert külképviseleten úgysem voltam még, aztán jött a kutyagolás kb 7-8 km-en- mert buszok azok nem nagyon jártak ma a szemét futók miatt!!! :D
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...
Megjegyzés küldése
További információk

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...
Megjegyzés küldése
További információk