Ugrás a fő tartalomra

Cserèpi Chili Trapp -avagy hogyan forraljuk fel az agyvizünk déli harangszó előtt

40- 21- 2:08-100
(Nem, ezek nem méretek  )

Azt tudtam, hogy meleg van, és ezzel nincs is baj, nyár van, ez a dolga. Azonban sokszor megfogalmazódott bennem, hogy normális-e az ember, ha 40 fokban versenyezni megy. Az igazat megvallva, vártam nagyon a mai versenyt, mert tavaly kimaradt, és azóta megszépültek a 2 éves emlékek, hogy akkor is öngyulladtam...
21 km, túlélésre játszunk (jó, ezt én sem hittem el.)
Már az első 3 km-en van a pályán egy bitang emelkedő a napon, majd kellemes aszfalt árnyékban. De jó, nem lesz itt gáz. Aztán ahogy a 9km-es távon futók eltűntek, kiértem a napra, és rájöttem, hogy se előttem se mögöttem senki kb. 1 km-re. Na, ez sem célfotós lesz...


Aztán jött a tűzőnapon 5 km. Felfelé. Itt erősen megkérdőjeleztem az ép elmém, de a rajtszámom 100 volt, szóval senki nem mondhatja, hogy nem vagyok 100-as (haha). 
Visszaérve Bogácsra egyre vadabb monológokat toltam, majd amikor egy murvás napos emelkedőre értem, bevallom, csúnyákat is mondtam. 
Itt már egy erős teljesítmény túra érzésem volt, de még mindig sehol senki, szóval tudtam, a dobogó megvan. Az utolsó 1 km-en már láttam az első nőt, de ha a tüdőm utánaköpöm, akkor sem érem utol. 2:08, nem egy csúcs idő, de ebben ma nem volt több, az biztos.
Így lett 2. hely, és egy igen méretes trófea! (Az első el se férne a polcon.  )
Nagyon jó hangulatú, családias verseny volt, szuper őrült emberekkel!
Jövőre ugyanitt! Kell az a puzzle érem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...

Zúzzunk - Mara!

Mi jut eszedbe? - szól Somló Tamástól hazafelé a pályán. Az jutott eszembe, hogy tök jó, hogy ma futottam egyet a Zúzmarán. Mindig érdekelt a Kincsem park, de mivel nem vagyok az a megrögzött lovira járó, nem nagyon jártam még erre. A rajt a Hungexpo egyik pavilonjában volt, kellemes meleg bent. Ami azért fontos, mert kint hideg és hó. (Kis kitérő: Tavaly pont ilyenkor esett le, akkor este 10-kor botorkáltam a pályán, most azért több eszem volt, feljöttem már tegnap délelőtt.  Szombaton megvolt a cipővásárlás, aztán avatás a Margit-szigeten, szóval öröm és jókedv! ) Vasárnap. Időben érkeztem, lecuccolás, fotózkodás, puszik-pacsik, melegítés, aztan GO! A hány réteget kellene magamon hagynom, hogy ne fagyjon be a nemesebbik részem, de feltétlen ne is kapjak hőgutát kérdés volt a legizgalmasabb; meglepő módon sikerült eltalálni.   Körözés, majd végre a lóversenypálya! Nagyon tetszett a latyakkal és a néhány tankként közlekedő futótárssal együtt is. Csak úgy vágtat...