Ugrás a fő tartalomra

Ragadd meg, ami múlandó...

Egy tekerés története

Szombaton délután, Siófok-Balatonkenese

20 km, magaspart. Épp csak indul a túra, bemelegítés, ráhangolódás, hogy igen, ez már az! A Balaton. Amiben sosem lehet csalódni, mert bármi is történjen, ránézel, és megnyugszol. Este dübörög valami disco hajó, valahol távol a Strandfeszt egyenletes moraja... érdekes kontrasztot ad Tabáni István Fényév távolságával. Azt közelebb érzem. Már látni a Göncölt...
Aztán este lett és reggel, második nap.
6-os ébresztő, napkelte a magasparton, lassú nézelődő, ismerkedő futás. Meseszép! És indulás, és Balatonfüred, ahol volt VB, most van bontás, nem sok időzés, aztán Tihany! Ami szép, szebb, a legszebb! És suhanás le, és Badacsony. Mediterrán terasz, és vihar, villám, szél. Egy másik arc.
Aztán este lett és reggel, harmadik nap.
Napkeltére kerítés mászáson át vezető út. Megéri. Akkor bukkan ki, mikor a stég végére érek. Ma nekem kelt fel. Aztan fel, feljebb, vár a Badacsony, és magasból szép, és tanúk a hegyek.
Aztán két kerék és Szigliget. Mindent lehet látni, amit érdemes. Magasan, messzire, repülve, pedig lábam még a földön. Éppencsak. Aztán tovább, tovább sebesen, lassan, s a Badacsony már szemben. Kacsák, hattyúk, és ahogy jött, úgy ment. Egy vörös, izzó gömb.
És este lett és reggel, negyedik nap.
Fonyódon a kilátók 10-kor nyitnak, kettőt is megnéztem, egyik sem hamarabb. Itt alig kel, megelőztem a stégen, jógával 'napüdvözöltem'. Aztán indulás. Mindenhol építenek, csudakocka exkluzív házikók. Nem is tudom hol vagyok, bárhol lehetnék. Zamárdiban még bontanak. Attól szépül a táj. Siófok hosszú, csendes. Ennyire még nem is láttam annak. Túl hamar értünk ide. Pedig csak egy kör volt.


A nyár tartja magát, de már nem éget a nap. A szél az őszt hozza, a fák levelei sárgulnak, az út mellett szilva és körte, lassan szőlő. A lángososnál már csak egy ember veszi fel a rendelést és süti, amit kell, már nincs kukorica, vattacukor, az üzletek zárnak, nyitás 2018. május. Addigra felépülnek az új egyedi sorházak minden településen...

Bár maradna ilyen... mert ami itt fogant, az múlhatatlan...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...
Megjegyzés küldése
További információk

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...
Megjegyzés küldése
További információk