Ugrás a fő tartalomra

A szegény urbanista futó örömei


(K.D. és V.D. után szabadon)

Ritka pillanat az, amikor úgy érzem, ki kell mennem a városból futni, de a nagy meleg és néhány motiváló terepre futkosó ember arra ösztönzött, most menni kell! 
Kimentem hát Felsőtárkányba a Varró-házig, letettem a kocsit, és a kezemre rajzolt pontos (!) útvonalterv alapján elkezdtem futni. Úgy 25 métert, mert rájöttem, nem arra akarok menni.
Elindultam hát egy jelöletlen úton valahová valamerre. A lényeg az volt, hogy ne legyen benne még csak kavics sem, csak az anyaföld.
Egy darabon zenével futottam, aztán úgy döntöttem, nem kell ez nekem, innentől vált izgalmassá a kaland. Mert meg-megrezzent mellettem az avar, én meg vártam, hogy egy grizli, de minimum egy szarvasbika pattan elő, azonban rá kellett jönnöm, hogy ezek gyíkok, maximum verebek, és nem tűnnek túl veszélyesnek. Persze elővettem a speckó sípom a táskából, ki tudja mikor támad nekem egy vérengző vérnyúl....

Szóval ilyen gondolatokkal haladtam felfelé a Nemtudommilyen hegyre, kb. olyan tempóban, mint egy sánta vemhes vaddisznó, mikor utolértem futva (!) 3 biciklistát. Na nekik is hosszú lesz a mai nap. 
A bicikliseket követően még mindig ismeretlen irányban és helyen egy gyönyörű sziklafal elé értem! Hogy mik vannak, én meg a szőlőmmel már azt hittem, terepen futok, hát rá kell jönnöm nem...
Szóval egyik ismeretlen ámulatból estem a másikba, és azt éreztem, hogy most itt nagyon sokáig el tudnék kóvályogni, de sajnos vissza kellett fordulnom. Urbánus futónk természetesen hiperextra óráját lekapcsolva fotózott egyet féltávnál, hogy aztán visszainduljon, és.... kbv 3 km-rel később tudatosítsa, az órája vagy 15 perce nem mér semmit. Nem baj, a természet a lényeg!
Szóval bandukoltam visszafelé, még mindig megdermedve minden kóbor avart zörgető bogártól, míg visszaértem az autóhoz.
Tanulság: nagyon szép és jó terepen futni, bár egyértelmű, hogy még minidg aszfalton, ott is csak enyhe lejtőn vagyok veszélyes, de többet fogom beiktatni a programba.Mert szép, mert jó, mert megismerésre váró!
(K.D.: Kosztolányi, V.D: Varró)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

Kékeses

Idén negyedjére mondtam, hogy soha többet a Kékesre. Szóval jövőre mini jubileum!  :)  Babakocsival mentünk, mert annak úgy van sportértéke. És bár a gyerek tavalyhoz képest igencsak megnőtt, mégis javítottunk az időn. Valahogy úgy kezdődött, hogy Kocsis Árpád nagyon kedvesen elölről beengedett minket a rajtba, aztán indulás. Csongi nagyon élvezte a futást, naná, neki csak ülnie kellett, mi meg szintén nagyon élveztük, (kamu, majd meghaltam) mert annyi biztató szót kaptunk, ho gy alig győztük köszöngetni. Naná, mert ugye nem sok ilyen süsü van.   :) Aztán jött Mátraháza, és részemről a teljes pusztulás, állítottam, hogy 50 után nem voltam ennyire ki. Na, de már csak 3 km... Aztán valahogy a sípályához jutottunk, és beértünk! Ami a legszebb, nekem eddig ez a legjobb időm (1:27l), pedig voltam már kocsi nélkül is... Érem, alma, aztán futás lefelé. Ott már vígan poénkodtam a felfelé szenvedőkneky hogy nyugi, innen már lejt, de nem hittek nekem.  ;) ...
Megjegyzés küldése
További információk

Az első UB-m története

Vállalna valaki 50 km-t? 64 lett, maradhat?  Avagy az első UB-m története.  Az úgy kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, valahogy ott leszek idén a Balatonnál.Volt szó párosról, aztán lemaradtam, csapatról, és szintén lemaradtam, majd ismét páros, de nem jött össze, és egészen csütörtökig abban a tudatban voltam, hogy kimarad. Aztán láttam egy kiírást, betegség miatt átadó 50 km. Rettentő sokáig agyaltam, mi legyen, aztán kb. 2 perccel később már át is volt szervezve a hétvégém: go UB!  A felkészülésem így arra koncentrálódott, hogy pénteken ne csináljam ki magam teljesen, aztán sodródás. Kb. semmit nem tudtam, hogy mi fog történni, de nem is különösebben zavart, annyi volt a lényeg; futnom kell. Szombaton reggel el is indultam, és innentől kezdett egy tudathasadásos állapot létrejönni, ugyanis egy csapat ismeretlen, de nagyon jó fej emberrel találkoztam, akiknek  Marczis Dávid  dublőreként mutatkoztam be. Az eredeti tervek szerint szombaton 13,5 km, vasárnap...
Megjegyzés küldése
További információk