Ugrás a fő tartalomra

A szegény urbanista futó örömei


(K.D. és V.D. után szabadon)

Ritka pillanat az, amikor úgy érzem, ki kell mennem a városból futni, de a nagy meleg és néhány motiváló terepre futkosó ember arra ösztönzött, most menni kell! 
Kimentem hát Felsőtárkányba a Varró-házig, letettem a kocsit, és a kezemre rajzolt pontos (!) útvonalterv alapján elkezdtem futni. Úgy 25 métert, mert rájöttem, nem arra akarok menni.
Elindultam hát egy jelöletlen úton valahová valamerre. A lényeg az volt, hogy ne legyen benne még csak kavics sem, csak az anyaföld.
Egy darabon zenével futottam, aztán úgy döntöttem, nem kell ez nekem, innentől vált izgalmassá a kaland. Mert meg-megrezzent mellettem az avar, én meg vártam, hogy egy grizli, de minimum egy szarvasbika pattan elő, azonban rá kellett jönnöm, hogy ezek gyíkok, maximum verebek, és nem tűnnek túl veszélyesnek. Persze elővettem a speckó sípom a táskából, ki tudja mikor támad nekem egy vérengző vérnyúl....

Szóval ilyen gondolatokkal haladtam felfelé a Nemtudommilyen hegyre, kb. olyan tempóban, mint egy sánta vemhes vaddisznó, mikor utolértem futva (!) 3 biciklistát. Na nekik is hosszú lesz a mai nap. 
A bicikliseket követően még mindig ismeretlen irányban és helyen egy gyönyörű sziklafal elé értem! Hogy mik vannak, én meg a szőlőmmel már azt hittem, terepen futok, hát rá kell jönnöm nem...
Szóval egyik ismeretlen ámulatból estem a másikba, és azt éreztem, hogy most itt nagyon sokáig el tudnék kóvályogni, de sajnos vissza kellett fordulnom. Urbánus futónk természetesen hiperextra óráját lekapcsolva fotózott egyet féltávnál, hogy aztán visszainduljon, és.... kbv 3 km-rel később tudatosítsa, az órája vagy 15 perce nem mér semmit. Nem baj, a természet a lényeg!
Szóval bandukoltam visszafelé, még mindig megdermedve minden kóbor avart zörgető bogártól, míg visszaértem az autóhoz.
Tanulság: nagyon szép és jó terepen futni, bár egyértelmű, hogy még minidg aszfalton, ott is csak enyhe lejtőn vagyok veszélyes, de többet fogom beiktatni a programba.Mert szép, mert jó, mert megismerésre váró!
(K.D.: Kosztolányi, V.D: Varró)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brutálkodás 7.0

Történt egyszer, hogy képet láttam egy saras emberről. Majd teltek a hónapok, futni kezdtem, és én is sarassá váltam. Idén ez ötödjére esett meg. A Brutálfutás mindig az év leginkább várt eseménye számomra. Év végén nőttön-nő a feszültség, idén ez fokozottan igaz volt. Reggel állásinterjú, 3 és fél órán keresztül, utána spuri apáékkal Nyáregyházára. A levezetendő feszültség tehát megvolt, arra az első 150 méteren jöttem rá, hogy nagyobb is mint kellene. Érkezés után találkoztunk Esztivel, immár hagyományos a közös futás. Apukámnál a kürt szintén hagyományos hangos darab. A rajt előtt szól a Hell bell, tényleg ezt vártam már mióta! Aztán kürt, cipő fel, 3 bogáncs rögtön utat tör. És futás! Nyilván addig szarakodok a cipővel, hogy mindenki elmegy, de viszonylag hamar utolérem a népet. A pulzusom már most az egekben, de átveszem a vezetést a nőknél. És jön az első akadály, a sár a dzsuva! Itthon vagyok. De valami nem kerek. A pulzus nem csökken, fáj, szúr, azért meg...
Megjegyzés küldése
További információk

UB-n innen ultrán túl

Nem. Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy lemenjek a Balatonhoz. Gondolkodtam rajta, hogy is legyen, és aki ismer, az már borítékolta is, hogy úgyis megyek, de a szervezést csak csütörtökön este kezdtem. Telefon Annamarinak; jössz holnap a Balatonhoz? Jövök, de vissza kell érnem szombat 3-ra Pestre. Szuper! Legalább lesz kontroll, hogy ne menjek többet, mint amit kellene. Mert az már hetekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ez most nem az én versenyem, de annyira bíztam a csodában, hogy a nevezésemet már csak április végén akartam visszamondani, akkor meg már nem lehetett. Szóval voltam én, aki hosszúban nem gondolkodhat, meg egy nevezés az UB-ra. Nem a legjobb kombó. A cél csütörtökön: futok 20-at.... vagy max 30-at. Aztán ez a szám óránként változott a 10 és 100 között. Az azért merész lett volna így utólag. Péntek este alakult ki a végső terv: Balatonfüred és 44,5 km. Annyiért már érdemes beszállni, de a lábam se lesz sokkal ergyább, mint most. I hope so! Izgalom este nem vo...
Megjegyzés küldése
További információk

Korinthosz.hu - 81 km

Amikor neveztem erre a versenyre, már megvolt az UTT-s nevezésem, így elég nagy dilemmát okozott, hogy be merjem-e vállalni 4 hétre az első igazi ultrámra a másodikat. Nézegettem a kiírást, hogy a verseny maga a Spartathlont igyekszik megidézni (246 km Athén - Spárta), hasonló hangulatot teremt .  Úgy döntöttem, mi történhet, a meg kell hmhmhm hát meg kell hmhmhm, szóval neveztem.  ;) A felkészülésem hasonlóan alapos volt, mint eddig (ez a mennyiség a szakkönyvek szerint kb. a félmaratonhoz lenne elég szűken) úgyhogy volt miért izgulni. Úgy gondoltam, itt az idő teljesen magamtól teljesen magamért futni. Nem volt csapat, se tábor, se biciklis kísérő, egyedül apukámékkal találkoztam kb. 10-15 kilométerenként.  Pénteken értünk le Szekszárdra (nem tudom kihagyni, de legalább 5 embernek, amikor mondtam, hogy hová megyek, teljesen máshogy folytatta volna a szót... a fantázia...  ;)   :D  ) és a hangulat már a megnyitón magával ragadott. Találkoztam néh...
Megjegyzés küldése
További információk